A tanulási technikák kialakítása, avagy: "Tanárnő, én egyre többet tanulok, de egyre rosszabb jegyeim vannak!"

2021.10.10

Elsősorban egészen kicsi, alsós gyerekeknél és (kis)kamaszkorban jó használni ezt a technikát, amiből (újra) szokás lesz majd.

Piciknél azért, mert az óvoda és az iskola között sajnos megtapasztalják, hogy elég éles a váltás. Én nem vagyok alsós tanító, de például soha nem értettem, hogy miért kell már rögtön az első évben minden betűt az ABC-ből megtanítani és azon versenyezni, hogy kinek az osztálya az ügyesebb/jobb/gyorsabb. Illetve de, értem, ez az előírás, ehhez kell igazodni. A fiam az első osztályt Berlinben kezdte, ahol semmi mást nem csinálnak ebben az évben, csak játékos projektfeladatokban erősítik őket (személyiségfejlesztés, kooperációs technikák kialakítása), sokat beszélgetnek, mozgásos feladatokat kapnak. Érdekes módon ugyanoda jutnak el 18 éves korukra. Kamaszkorra pedig még azok kedve is megcsappan tanulás terén, akik addig szorgalmasak/kitűnők voltak. A kamaszkor a maga hormonális változásaival egy borzalmasan nehéz időszak.

Érdemes meghallgatni vagy megnézni erről Vekerdy Tamás előadásait. Ő ezt fiziológiás lustaságnak nevezi: a kamaszok teste teljesen másra koncentrál, ez energiát vesz el, mégis ebben az életkorban kell a lehető legjobban teljesíteni. De még mielőtt jönne a ló másik oldala: sok kamasznak a motiváció hiányzik a legjobban. Egyrészt az insta(nt)-világban hozzászoknak ahhoz - illetve hozzászoktatjuk őket ahhoz - hogy olyan dolgokat is megcsinálunk helyettük, amit már nem kellene, amiben neki kellene kipróbálnia magát, nem anyának, nem apának. A másik az előbb említett motivációhiány. Ennek annyi oka van, ahány gyermek... 

Na, de nézzük, hol a hiba! Nagyjából ugyanott, ahol az újévi fogadalmaknál is, amikor valaki totál irreális célokat fogalmaz meg. Lehet, hogy a lelke mélyén maga is tudja, hogy nem kellene egy hónap alatt 10 kilót leadni, mert először magát a szokást kellene kialakítani: vagyis megnézni, mit lehetne első körben elhagyni a táplálkozásából, melyik sport való neki? Imádom, amikor nekem is mindenki elmondja, hogy menjek már futni, itt a töltés 100 méterre és el sem hiszem, hogy mennyire kikapcsolna. Igen, viszont a gerincem miatt nem végezhetek ilyenfajta mozgást, nem járhatok ugrálós aerobic-ra. Nekem úsznom kell, bizonyos jógafajtákra járhatok, a pilates gyakorlataiból válogathatok, de ott is kizárólag szakember segítségével. Tehát én is sportolhatok, szert tehetek tök jó állóképességre, de nem abban a tempóban és nem olyan formában, ahogy mások. 

Nyelvtanulásnál ugyanez a helyzet. Még akkor is, ha eleinte megvan a motiváció, óvatosan! Sokan hajlamosak nekiugrani főleg szeptemberben, hogy na, most minden nap egy órát tanulok. Mehet ez egy hétig, majd utána ebből lesz a fél óra - jóvanazúgy alapon - aztán 20 perc, végül kimarad egy nap is, kettő, nem baj, majd jövő héten. Az oka pedig ennek legtöbbször az, hogy teljesen jogosan érezhetjük úgy az elején - főleg kezdőbb szinteken - hogy egyáltalán nem térül meg ez a befektetés, nem is haladunk olyan gyorsan mint amennyit dolgozunk és szépen eljön a pont, ahol egyszercsak megint újrakezdők leszünk. És 6 év múlva is újrakezdő kurzusra fogunk beiratkozni, megspékelve nulla önbizalommal.

Miért kezdtem a gyerekekkel? Kicsi korban a tanulást úgy érdemes kialakítani mint a fogmosást. Vagyis legyen egy olyan, idővel állandósuló szokás, ami teljesen beépül a mindennapokba. A kamasznak pedig ÚJRA fel kell vennie majd ezt az elejtett fonalat, és ha az iskolai közege támogató, akkor fel fogja venni és emlékezni fog mindarra, amit korábbról magával hozott.Vagyis a nyelvtanulás is legyen először mondjuk napi két perc. Nem több. Ebbe beleférhet egy rövidebb videó meghallgatása a célnyelven és nem, nem baj, ha eleinte csak a kötőszavakat halljuk ki. Lehet egy két perces szöveg olvasása is. Nem kell Goethe-t és kortárs német/angol/bármilyen irodalmat olvasni, megteszi a Deutsche Welle-n egy egyszerű A1-es szintű egyszerűsített hír. Ha ez a napi két perc 3-4 hétig tényleg megy minden nap, akár fogmosás közben is, akkor ugrunk a napi 5 percre, aztán feltornázzuk napi 10-re majd 25-re. 

Mert így lesz szokás a kapkodásból, így lesz rendszer a rendszertelenségből és így lesz tudás és "big picture" a káoszból. Így áll össze az adott nyelv ritmusa, dallama, gyakran ismétlődő szerkezetei, így áll rá az agyunk a férfi, női, gyerek, idősebb beszélőre, szűri ki egy idő után a háttérzajokat és így lesz egyre könnyebb és nagyobb öröm visszatérni, mert ennek valóban lesz hatása és többet ér, mintha másfél órán keresztül gubbasztottunk volna egy füzet felett.Ezért kellene ezt figyelembe vennie a közoktatásnak és a szülőknek egyaránt. Mert a fogmosás is napi rutin lesz, az arcmosás is, és igen, igen, így lesz napi rutin a tanulás is.