Iskolakezdésre sok szeretettel minden szülőnek (és tanárnak)

2021.09.19

Diákként - pedig nagyon jó tanuló voltam - is tudtam, hogy valami nem stimmel a suliban sem velem, de másokkal sem.

A természetes tanulási folyamatokat tűzzel-vassal üldözik a legtöbb helyen és az a legnagyobb gond, hogy egy idő után mi, szülők is átvesszük ezeket a bullshiteket. (Milyen furcsa, a pár hónapos kisbabánk gügyögésére türelmesen válaszolunk, ha feláll és járni kezd, majd elesik, akkor biztatjuk, hogy gyerünk, menni fog - ő pedig nem is adja fel - egyáltalán nem kiabálunk vele, hogy: "A jóisten áldjon meg Zolika, nem igaz, hogy harmadszorra sem sikerül egymás elé tenned a lábaid. Nézd meg a Pirikét, már 3 hete fut!!!". Szép lassan aztán a pedagógusok és a Rendszer hatására, nyugi bele, itt tartunk és hasonlítgatjuk a Zolikákat a Pirikékhez.)

Nagyon sok iskolai sikertelenség hátterében nem csak az áll, hogy a tanár teljesen kiégett, motiválatlan, de az is, hogy nem differenciál és tisztelet a kivételnek, de egyetlen egyszer sem mondja el a gyerekeknek, hogy vannak ám különböző tanulótípusok, akik másképp tudnak tanulni és neked nem kell beállnod a csendben olvasgatók táborába, ha te vizuális típus vagy, hanem mutatok neked olyan trükköket, amikkel neked is lesz sikerélményed.

Vagyis: nem tanítjuk meg őket tanulni. 

Van egy zseniális TED-videó a halogatásról. Vicces, de egyben komoly is, mert "amostanigeneráció" életében ez hatványozottan jelen van. De nyugi: a tiedben is. Most is ott van a telefonod, pittyeg, zizeg, nézed a híreket, a bulvároldalakat, az Instát, a YouTube-ot, már megint írt a főnök, nagyjából 5 perced van összedobni egy 34 oldalas ppt-t és prezentálni. Mindenkinek vannak problémái a halogatással. Mert ha dolgozol valamin, az azt jelenti, hogy nincs lehetőséged foglalkozni sok más dologgal, amivel pedig szeretnél. Van, akinek ez több gondot okoz, van, akinek kevesebbet. De! Az emberi agy csodálatos! Annyira kedves, hogy nagyon szeretne nekünk segíteni. Mindenben.

Itt van ugye Zolika, aki 6 éves korától arra van trenírozva, hogy a vele szemben álló felnőttnek szó szerint vissza kell mondani valamit, amit előtte jóóól be kellett magolni. Nagyjából 14 éves korára - ha nem jóval előbb - elveszíti minden motivációját és lelkesedését, amelyeknek együtt kellene járniuk a tanulási folyamattal, a felfedezéssel. Megtanulja, hogy Pirike a jó, aki 5 perc alatt megtanulja a szabályt, a szavakat, ő pedig a hülye, mert neki nem megy.

Kedves Zolika-típusúak!

A tanulási folyamat úgy kezdődik mindig, hogy valami ismeretlennel találjuk szemben magunkat. Egy feladattal, amit valahogy meg kell ugrani. Az agyunkban - kutatások alapján - ilyenkor aktiválódnak a fájdalommal kapcsolatos területek.Igen, pontosan ezek. Tehát mit csinál az agyunk? Csak egyre fókuszál: menekülés! Facebookra, Instára, Twitch-re...egy szóval bárhova, ahol nem ez a feladat vár. Ez ideig-óráig örömforrás lesz, mert nem kell azzal foglalkozni, ami előttünk van, ami ÚJ, amiről az agyunk már nagyon régen megtanulta, hogy kellemetlen érzéseket okoz. Úgyhogy kicsit át fogjuk verni az agyunkat és átprogramozzuk, mert egyébként zseniális és igen, felnőtt korban is gyorsan tanul, ha trenírozzuk.Lehet, hogy sokan ismeritek, de az egyik legjobb dolog erre a Pomodoro-módszer.

 Valamikor talán a 80-as években született meg az ötlet Francesco Cirillo fejében, azóta tanulmányok ezreit írták már róla. Nevét a főzési idő beállításához használt kis paradicsom alakú ketyegős eszközről kapta.Bizonyított tény, hogy az emberi agy 45 percig tud maximálisan koncentrálni - gyerekeknél, fiataloknál ez sokkal rövidebb - ezután folyamatosan csökken a kognitív képessége és hatékonysága. És ahhoz, hogy el tudjon raktározni információkat IDŐRE van szüksége. A sokáig magolt, olvasott tananyag egyáltalán nem fog jobban megmaradni, sőt! Óriási tévedés. Kialakul az ellenállás, jön a frusztráció helyette. (szavak magolása a szótárfüzetből..khmmm...)

Ezért akár a kis paradicsom alakú kütyüt, akár Alexát :-), akár egy stoppert vagy bármilyen appot beállítunk 25 percre. Nem többre. Ebben a 25 percben - az eleje nehezen fog menni, de nyugi, kikapcsolnak a fájdalmat érzékelő területek - olyan koncentrálva tanulunk, olvasunk, ahogy csak tudunk. Semmi mobil, semmi madárfigyelés, semmi padtársböködés nincs. Ha letelt, akkor szigorúan szünetet tartunk és jutalmazzuk magunkat. Ha ez egy kis facebookozás, akkor az, ha csoki, akkor az, ha fel-alá sétálás, kinyújtózás, akkor az. 5 perc elteltével újra fókusz az anyagra.Ezután próbáljuk meg magunknak (vagy másnak) el/felmondani, hogy mit jegyeztünk meg, aztán újra szünet és újra jutalmazás. Ezzel a módszerrel a gyerekeknek is el lehet sajátítaniuk azt, hogy pl. dolgozat előtt több napon keresztül "pomodorozva" nagyon jól megmarad a feladott tananyag és nem kell mindent az utolsó napra hagyni, amikor a pánik már az egész családon eluralkodott. Az óra beállítását sem úri huncutságból csináljuk, hanem azért, mert fizikális motivációt ad az agynak, ő pedig próbálja a lehető legtöbbet kihozni ebből az időből, segítve nekünk. Cserébe elfogadja, hogy kap ő is szünetet és ez elég jutalom lesz ahhoz, hogy utána újra segítsen nekünk.

Akit érdekel tudományos magyarázatokkal is: 

  • Gazzaley - Rosen (2016). The Distracted Mind: Ancient Brains in a High-Tech World (The MIT Press) 
  • Barbara Oakley - Terry Sejnowski, with Alistair McConville (2018). Learning How to Learn: How to Succeed in School Without Spending All Your Time Studying; A Guide for Kids and Teens. Tarcher-Penguin


Kép forrása: Getty Images