Kihívások, kihívások mindenhol....

2021.06.10

"Jó tanárjelöltnek tűnik, magának a legnehezebben kezelhető osztályt adom."

Ez a mondat azóta is bennem van, a 2000-es évek elején hallottam tanítási gyakorlatom kezdetekor az ELTE egyik gyakorlógimnáziumában. Mondjuk ma már hangosan hahotázom ezen, mert tudjátok, hogy egy gyakorlóban mit jelent a "nehezen kezelhető" osztály?

Az a gond velük, hogy idézem, akkori mentortanárom szerint:

  • állandóan jelentkeznek,
  • mindig plusz feladatokat akarnak beadni és kérni,
  • ezeket ki kell javítani,
  • túl sok energiába kerül lefoglalni őket....

Tehát ezután a "hatalmas kihívás" után egyszercsak bekerültem a tanárság mindennapjaiba, de úgy igazán. És ez a mondat azóta is velem van, mert az én "buyer persona"-im tipikusan azok a fiatalok/diákok, akiket mások problémásnak bélyegeznek és mindig elmondják, hogy nagyon aranyos és becsülendő a lelkesedésem, de ugye tudom, hogy én egy utópiában élek és "ezekből" semmi nem lesz. Annak örülök a legjobban, hogy a kollégák feltételezéseire eddig mindig rá tudtam cáfolni a magán- és az állami oktatásban is. 

Renitens vagyok, soha nem állok be a sorba, nem követek kerettanterveket, simán bemegyek Rammstein-es pólóban és Walkind Dead-es pulóverben a suliba és kérek én is házi feladatot a diákjaimtól. Most nemrég például egy anime sorozatot kellett végignéznem (japánul, német felirattal) és esszében (!) leírni a véleményem róla. A legnagyobb örömmel csináltam meg, dekkoltam a gépem előtt, néztem a nagyszemű figurákat és tudtam, hogy ezzel nagy lépést teszek az osztály felé.Mert a generációs szakadék egyre nagyobb köztünk és a diákok között, ami óriási problémákat szül.

Higgyétek el, nemsokára az atipikus diák lesz a tipikus, az eddig alkalmazott elavult módszerek és berögzült dolgok nem fognak segíteni és nekünk, tanároknak is változtatnunk kell a hozzáállásunkon, hogy megtaláljuk a közös hangot és bízzanak bennünk.Elmesélek egy kedves történetet, ami a büszkeségfalamon előkelő helyet foglal el.Gergő 17 éves korában be akarta fejezni az iskolát, megbukott több tárgyból és kijelentette, hogy végzettség nélkül is boldogul. Nem nagyon érdekelte más, csak rajzolni imádott és tetoválóművész akart lenni. Nem olyan tessék-lássék módon szerette volna ezt művelni, ő külföldön akart tanulni, portfóliót készített a jelentkezéseihez...igen ám, csak hát a suli, a közelgő érettségi. Úgy érezte, az egész univerzum szövetkezett ellene, minden tanár utálja, de a szülei unszolására eljött hozzám, elmondása szerint "megérdemel maga is egy esélyt".Már ezért imádtam, tök jó felfogás. Éltem is az esélyemmel. Hamar eljutottunk a rajzokig, a tetoválásokig, ahhoz, hogy ez mekkora munka, a kedvenc együtteséhez, ami inspirálta és igen, ahhoz is, hogy a suliban megmondták, ő hülye minden nyelvhez. Nálam itt kattan be az ominózus első mondat, hogy a helyemen vagyok. Kiderítettük, hogy Gergő vizuális tanulótípus, ezért azt csináltuk, hogy a használhatatlan nyelvkönyvre és az érettségire felkészítő 600 oldalas kiadott anyagra rajzolt. Olyan nonfiguratív dolgokat, amik segítették a tájékozódásban, amelyekre csak ránézett és eszébe jutottak a kifejezések, mondatok, a szituációk. Egy tanévet töltöttünk együtt így. Volt, hogy úgy beszélgettünk az "Arbeit" témakörről, hogy mire elmondta, felskiccelt egy ehhez kapcsolódó tetkót a lapra, közben pedig észre sem vette, hogy elmesélte a terveit, válaszolt a kérdéseimre és még a portfólió is bővült egy újabb csodával.Gergő a korábbi kegyelemkettes osztályzatait négyesre javította, négyes lett az érettségije is németből, amit rá fél évre megfejelt egy középfokú nyelvvizsgával is. 

Rendszeresen jelentkezett utána is, de egyik üzenetében már nem itthon volt, hanem egy menő osztrák városban egy helyes lánnyal. Így lett Gergőből sikeres tetoválóművész és férj Bécsben, egy cuki kisfiú édesapja, én meg elkönyveltem magamban, hogy milyen jók is az utopisztikus gondolataim.

Remélem, ennél csak nehezebb éveim lesznek és elitgimnáziumban soha nem is szeretnék kikötni. Nehogymá' jelentkezzenek és sokat kérdezzenek, meg csomót kelljen javítanom....zölddel...mert hogy pirossal elvből nem javítok.