MAGcoacholhatlak? MAG hát!

2021.04.25

Aki ismer, az tudja, hogy viszonyultam a coaching-hoz. 

Tudtam a lényegét, de mindig úgy voltam vele, hogy engem ne coacholjon senki, átlátom a szitut, képben vagyok, nincs szükségem rá. Aztán tavaly elvesztettem legnagyobb támaszom, az édesanyámat, meg persze jött a Covid. 

Belevetettem magam a munkába, volt annyi, amit alig bírtam és szép lassan az év vége táján be-/kidőltem. Nem csak a koronavírus miatt, hanem úgy egyébként is, minden összejött. Amikor azt mondják, összecsapnak a hullámok a fejed felett. A gyerekek otthon, begubózva, gép előtt, órák félig online-félig jelenléti módon, rohanás. És persze az ember szervezete jelez, nem csak a vírus miatt. Nem hiszek a véletlenekben, vannak azok a találkozások, amelyek nagyon kellenek. 

MásikÁgi szólt - legközelebb elmesélem azt is, hogy vele hogyan hozott össze a sors -, hogy van egy barátnője, akit 14 éves kora óta ismer és aki most a coach-vizsgájához klienst keres. Azt, hogy mi volt a válaszom elsőre, nem írom le. 

Viszont az elmúlt év arra is megtanított, hogy több teret engedjek a megérzéseimnek és engedjek a gyeplőn. Szóval bátran öltöttem magamra a kísérleti nyúl szerepét. Tudjátok, pszichodramatistaként nagyon érdekelnek életünk szerepei, gondoltam kipróbálom, milyen, ha rajtam gyakorolnak. A coachinghoz nem fűztem sok reményt, de gondoltam, megnézem, mit tud hozzátenni az életemhez.

 Leendő coachomat bátorítottam, hogy nehéz fába vágta a fejszét és hogy hajrá. Így lett a megbeszélt 60 percből 90 perc, aztán a másfél órából 2 és fél óra és azt vettem észre, hogy egy profi business-coachingot kaptam. A falam tele lett post-it-ekkel, az ötleteim sűrűjén átláttam, kezdtem őket rendszerben látni. Így indult számos kurzus, így lett immár három "lába" a MAG-nak. Merthogy a sok coaching-ülésből munkakapcsolat és talán mondhatom, barátság lett. Így persze már nem ülünk egymással szemben, inkább egymás mellett, közösen haladunk. Ezért láthattátok Facebook oldalunkon, hogy elindult coaching-szolgáltatásunk is. 

És most jogosan tehetitek fel a kérdést, vajon mennyire hiteles tőlem a coaching, mint műfaj elismerése. Elmondom. Úgy tekintek MAGamra mint egy szellemi nomád, aki folyamatosan kutat, azon fáradozik, hogy másoknak és persze saját magának is jobb legyen az, amit adni tud. Alapjában ugyanaz az ember vagyok, mint aki voltam, de sokat fejlődtem és tanultam. Sok dolgot engedtem be az életembe. Ilyen a coaching is. Örülök, hogy képzett és lelkes coachok erősítik csapatom és bízom benne, hogy Téged is, ha rendszerezned, archiválnod, iktatnod, látnod, beismerned, ejtened, fókuszálnod, tovább lépned vagy éppen jóváhagynod kell valamit. 

(Maschler Ági)