Minek tanuljon egy másik nyelven, mikor még magyarul sem tud?

2021.10.18

Való igaz. 

TANULNI ne tanuljon egy kisgyerek. Viszont az elsajátítás (nyelvi fürdő) és a tanulás között óriási a különbség. Ugyanis amíg az egyik egy élményekre alapozott természetes folyamat, addig az iskolai tanulás egy mesterséges, táblázatokkal és tesztekkel megspékelt valami....

Jól emlékszem, amikor a fiam még ovis volt, jött egy angolt tanító hölgy az oviba és programként szerepelt a heti rutinban, hogy egyszer egy héten játékos formában (értsd: énekekkel, mondókákkal, bábokkal) angolozik a gyerekekkel. El is indult a csoport, majd pár hét (!) után a szülők berekesztették az egészet, mondván: a gyerek nem tanult semmit, ennek értelme sincs így.

Tudom, mindig visszatérek az anyanyelv elsajátításához példaként, de mégis mit kellene tudnia egy 4-5 éves korú kisgyereknek angolul? Itt azon lett volna a hangsúly, hogy halljon egy más dallamú, más ütemű, más..más....más nyelvet és nem azon, hogy a BBC esti híradóját szinkronban fordítsa otthon.

Azt is tudom és ezt is "megkaptam" már, hogy ha ennyire kedvelem Vekerdyt, akkor biztosan hallottam azt az előadását is, amikor elmondta - mindig, minden alkalommal elmondta - hogy a gyerek ne járjon különórá(k)ra. De ahol a játékon, a mozgáson van a hangsúly, ott a gyerek nem "tanul", hanem egész egyszerűen jól érzi magát más gyerekek körében és spontán módon később ki szeretné fejezni magát egy új nyelven.Nem azért, mert az van a táblázatban vagy mert átnézték a tucatnyi angol igeidőt, hanem mert bennük még megvan az, hogy gátlások nélkül dumáljanak. Nem kér hatszor elnézést - minek kellene? - ha eltéveszt valamit, ezt mi szülők és az iskola fogja/fogjuk belenevelni később.

A gyerekkori - nem tudom leírni, hogy nyelvtanulást - nyelvelsajátítást megannyi urbán legenda övezi:

  •  diszlexiás, diszgráfiás lesz, 
  • össze fogja keverni a nyelveket, 
  • magyarul sem fog megtanulni rendesen, 
  • még nem tud írni-olvasni sem (játékhoz és énekléshez minek???),
  • úgysem fog tudni semmit....

Nem igaz! Egyik sem! Ha valakit később diszlexiával vagy diszgráfiával diagnosztizálnak, akkor egészen bizonyosan nem amiatt, mert heti egyszer angolul/németül énekelgetett ovis korában. (Van sok disz-es tanítványom, akik egyébként kiválóan beszélnek más nyelveket.) Ha néha belekever egy-egy "idegen" szót a magyarba, akkor az miért gond? Nem fog így maradni, csak próbálgatja magát gátlások nélkül.De igen, meg fog tanulni magyarul, mert az egyik nem zárja ki a másikat és nem olyan az agyunk, hogy egyszercsak azt mondja: beteltem, elég volt, innentől másnak nincs hely. Nem, nem lesz felsőfokúja egy év múlva, viszont hallani fogja, hogy vannak más nyelvek is a világon, mások ezen a nyelven örülnek-sírnak, szeretnek-éreznek fájdalmat, rááll a füle és én saját magamról tudom, hogy amikor még azt sem tudtam, hogy mi fán terem az iskola, a Monika és Ute néni által előadott "Alle meine Entchen" című klasszikus még 10 éves koromban is megvolt és emlékeztem rá. És mivel eljátszottuk bábokkal, ahogy úsznak a kis sárga kacsák, ezért evidens volt, hogy szótárba írás nélkül is tudtam, hogy az Ente a kacsa, a schwimmen pedig azt jelenti, hogy úszik. Az auf dem See meg így volt a dalban, akkor azt úgy mondtam, de nem azért, mert megtanultam volna egy táblázatból a különböző eseteket.

Szóval hajrá. Szuper foglalkozások vannak egészen kicsiknek is és nyugi, semmiféle hátránya nem fog származni belőle, sőt! De ha épp nem találtok ilyen lehetőséget vagy ő inkább táncolni szeretne és ehhez van kedve, akkor sincs gond. Iskolában is el lehet kezdeni egy új nyelvet. Nem az iskolai nyelvtanulással van a gond, hanem inkább azzal, hogy az már nem hasonlít a természetes folyamatra.