Ostern

2021.04.05

Tudtátok, hogy a német nyelvben talán nincs is még egy olyan szó mint az "Ostern" , amelynek ennyire vitatott lenne az eredete? A nyelvészek mind a mai napig kutatják, mikor és hogyan keletkezett. 

Jakob Grimm honosította meg először azt a feltevést, miszerint a szó egy germán tavasz-istennő, Ostara nevéből származik, akinek hálát adtak a természet újjáéledéséért. (Innen származhatna az angol változat, az 'easter' szó is), de sajnos minden mitológia-rajongót el kell, hogy keserítsünk: ilyen nevű istennő nem létezett, így Grimm elméletét viszonylag hamar megcáfolták. 

Ha csak úgy első blikkre rápillantunk a szóra, sokaknak egyből az "Ost", vagyis 'kelet' lehet szembetűnő. Az 'Ost' szó a latin 'auster' (déli szél), ószláv 'Zaustra' (reggel) és a görög 'Eos' / latin 'aurora' (hajnal/hasadás) szavakkal együtt közös szótőre vezethető vissza etimológiailag. Így tehát a "reggel/hajnal/napfelkelte" ünnepe lenne, ami viszont teológiailag nem állja meg a helyét, hiszen húsvét ünnepekor az éjszakának van nagyobb jelentősége és nem a reggelnek, vagy a hajnalnak. 

A lipcsei nyelvész, Jürgen Udolph azt vetette fel, hogy az "Ostern" szó az óészaki 'ausa' (vizet fakasztani, vízzel locsolni) és 'austr' (meglocsolni) szavakkal lehet nyelvi rokonságban. Így a kifejezés a keresztelés hagyományával állhat kapcsolatban: ez a korai kereszténységben ugyanis hagyományosan a tavasz ünnepére esett. A pogány germánok keresztény hitre történő áttérése (csoportos, vagy tömeges keresztelkedés) különösen gyakran történt húsvét ünnepekor. (Ez egy mind a mai napig szintén számos kutató által nem elfogadott elmélet.) 

Ha a szónak utánanézünk a Duden lexikonjában, vagy onlineszótárában, láthatjuk, hogy egyes számban álló főnévről van szó, semleges névelővel. Korábban azonban többesszámú főnévként élt a német nyelvben, ezért találkozhatunk mind a mai napig olyan jókivánságokkal, mint pl. "Wir wünschen euch frohe Ostern!" Luther Márton is így, többesszámban fordította, mivel úgy vélte, az ünnep több napon keresztül tart, ezért többesszámot kell használnia. Ausztriában, Svájcban és Németország egyes tartományaiban mind a mai napig többesszámban álló főnévként használják. A már korábban említett Udolph többek között amiatt is érzi úgy, hogy az ő elképzelése helyes, mivel a megkeresztelendő személyt háromszor "locsolták meg" vízzel, innen is eredhet a többesszámú főnév. 

És hogy miért adunk / rejtünk el húsvéti tojásokat? Nos, ennek a hagyománynak az eredete legalább annyira vitatott és kevéssé ismert, mint a szó eredete. A 'húsvéti tojás', vagyis Osterei szó először a 14. században bukkan fel olyan értelemben, mint az uraságnak beszolgáltatott adó egy része (Zinsei). Mivel a vallást gyakorlók a nagyböjt időszakában tojást sem ettek (az adóév pedig húsvét ünnepe előtt járt le), ezért ebből hatalmas feleslegük keletkezett, amit a földesuraknak szállítottak, ezzel letudva adójuk egy részét. 

A nyers tojások nyilván hamarabb megromlottak, mint a főttek, így ezeket úgy különböztették meg egymástól, hogy a főtteket céklalébe áztatták, amelyek így szép, pirosas színt kaptak. A földesurak tehát ezeket a piros tojásokat kapták meg végül.